2013.03.21.
10:19

Írta: Legelő Őse

Van mit tenni!

brueghel.jpg

Véleményem szerint a jelenleg kialakult társadalmi bénultság, zsibbadtság feloldásához, az egészséges keringés újraindításához két alapvető dologra biztosan szükség lesz.
Az egyik a szépen lassan kialakult tanult tehetetlenség leküzdése, a másik pedig a végletes megosztottság kérdése, hiszen a párbeszéd értelmezhetetlen egy "háborúban", de legalább is ritka.
Nem könnyű, de szerintem mindig van remény!
Hatalmas szükség lenne összefogásra, szolidaritásra, a szakszervezetekre, néhány még épeszű médiamunkásra, és néhány tucat olyan értelmiségire, akik képesek ellenségképek nélkül is kommunikálni. (olyan módon is, hogy aki velük nem ért egyet, az nem automatikusan ellenség, egy másik kaszt (lásd, libsi, náci, komcsi, bolsi akármi))
Fentiekkel kapcsolatban egy két megfontolandó gondolatot, üzenetet szedtem össze.
Fontosnak gondolom tehát, hogy az emberek megértsék:
- hogy a dolgok nem pusztán fehérek és feketék! Értelmezhetetlen az hogy"ők" vannak illetve "mi" vagyunk!
- hogy mindannyian tehetünk minden nap azért hogy ez jobb legyen.
- hogy nem attól szeretjük a hazánkat, hogy mindenki mást utálunk, aki szerintünk nem része a hazánknak.
- hogy ez a tanult tehetetlenség csak egy érzés, igenis van mit tenni.
- hogy a szolidaritás nem azt jelenti, hogy csak a saját problémáinkkal vagyunk szolidárisak.
- hogy helyi lokális szinten is van mit tenni, és aki büszke arra hogy magyar, az tegyen valamit minden nap magáért, a közösségért, a jövőért. VALAMIÉRT, ne VALAMI ELLEN! Minden ami pusztán arról szól hogy kit gyűlölünk, valaki, valakik ellen szól csak mélyíti a problémát!
- hogy a civilségben hatalmas erő van. Legyen több a civilség hazánkban, mint néhány okostóni módszere hogy lehúzzon uniós és hazai forrásokat!
- hogy mindannyian itt, és együtt élünk, és végletesen megosztottak minket! Ennek véget kell vetni, nem címkékkel, hanem értelmes párbeszéddel tudunk felülkerekedni ezen a retteneten. Azért mert nem értünk egyet pár dologban, még nem jelenti azt hogy ellenségek vagyunk, egy nemzethez tartozunk.
- hogy a jelenlegi politikai folyamatosan alakítja a történelmet, a múltat és a közelmúltat, és ezzel fokozza a szembenállást, az érzelmi bevonódást. Fontos a múlt, és a közös értékek tisztelete, de itt lenne az idő a jövőre koncentrálni.
- egyöntetűen elfogadni, hogy a kirekesztés, a gyűlölködés, az ellenségkeresés, az állandó harci állapot, csak egy egyszerű technika hogy a folyamatos és mindenkori kormányok a saját sikertelenségüket palástolják
- végül pedig egyszer és mindenkorra megértetni, hogy a képviselők ÉRTÜNK VANNAK! Képviselnek minket, felelősséggel tartoznak.
Én már ma elkezdem! Te?

4 komment

Címkék: politika náci összefogás komcsi megosztottság szolidaritás kooperáció tanult tehetetlenség lokális árkok lberális

A bejegyzés trackback címe:

http://legeloose.blog.hu/api/trackback/id/tr125157747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

serial sinner · http://wdcry.blog.hu 2013.03.26. 13:22:04

+1

Őszintén szólva én nem vagyok optimista, de ettől függetlenül csinálom. Fiatal vagyok, tehát még sokat fogok élni, elmenni pedig nem akarok, úgyhogy marad a mégis-morál.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2013.03.27. 09:38:55

@serial sinner: én is azt hiszem hogy a fiatalokon sok múlik. Nem kell sem egyetérteni, sem szeretni egymást feltétlenül. De ha nem értenek egyet, akkor vitatkozni és érvelni kell. Ez a sárdobálás csak kikészít mindenkit,és teljesen kontra produktív. Amúgy mi az oka hogy nem mész el? Örülök, de mostanában akik nem mennek el, azoktól is inkább azt hallom hogy menni kéne...

serial sinner · http://wdcry.blog.hu 2013.03.27. 19:03:35

@Legelő Őse: " De ha nem értenek egyet, akkor vitatkozni és érvelni kell."

És itt van az egyik legnagyobb gond. A mai fanatizált és végletes közbeszédben szinte esély sincs normális vitára. Az ellenkező oldalon állók párbeszéde kb 2-3 mondta után szinte azonnal személyeskedésbe csap át, míg azonos gondolkodásúak folyamatosan egymás vállát veregetik.

"Amúgy mi az oka hogy nem mész el? Örülök, de mostanában akik nem mennek el, azoktól is inkább azt hallom hogy menni kéne..."

Leginkább azért mert nem akarom itt hagyni a családom, és a barátaimat. Szerencsére én abban a helyzetben vagyok, hogy van (állambácsitól független) munkám, ami biztosítja számomra normális megélhetést. Bár a politika maga hülye módján megnehezíti a mindennapjaimat, de eddig még durván
nem trappolt bele az életembe. Ameddig ez így lesz, és egy kis halovány remény van arra, hogy ebből az országból egyszer egy normális, élhető hely lesz addig maradni akarok.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2013.03.28. 10:25:34

@serial sinner: Remélem lesz élhető hely! Túlságosan szeretem ahhoz hogy lemondjak róla ;)
Ehhez azonban megbocsátás kellene. Néha magunknak is ha bebizonyosodik utólag hogy rosszul döntöttünk, szavaztunk stb.
De valóban, szerintem is a fanatizmus a legnagyobb veszély.