2013.03.21.
10:19

Írta: Legelő Őse

Van mit tenni!

brueghel.jpg

Véleményem szerint a jelenleg kialakult társadalmi bénultság, zsibbadtság feloldásához, az egészséges keringés újraindításához két alapvető dologra biztosan szükség lesz.
Az egyik a szépen lassan kialakult tanult tehetetlenség leküzdése, a másik pedig a végletes megosztottság kérdése, hiszen a párbeszéd értelmezhetetlen egy "háborúban", de legalább is ritka.
Nem könnyű, de szerintem mindig van remény!
Hatalmas szükség lenne összefogásra, szolidaritásra, a szakszervezetekre, néhány még épeszű médiamunkásra, és néhány tucat olyan értelmiségire, akik képesek ellenségképek nélkül is kommunikálni. (olyan módon is, hogy aki velük nem ért egyet, az nem automatikusan ellenség, egy másik kaszt (lásd, libsi, náci, komcsi, bolsi akármi))
Fentiekkel kapcsolatban egy két megfontolandó gondolatot, üzenetet szedtem össze.
Fontosnak gondolom tehát, hogy az emberek megértsék:
- hogy a dolgok nem pusztán fehérek és feketék! Értelmezhetetlen az hogy"ők" vannak illetve "mi" vagyunk!
- hogy mindannyian tehetünk minden nap azért hogy ez jobb legyen.
- hogy nem attól szeretjük a hazánkat, hogy mindenki mást utálunk, aki szerintünk nem része a hazánknak.
- hogy ez a tanult tehetetlenség csak egy érzés, igenis van mit tenni.
- hogy a szolidaritás nem azt jelenti, hogy csak a saját problémáinkkal vagyunk szolidárisak.
- hogy helyi lokális szinten is van mit tenni, és aki büszke arra hogy magyar, az tegyen valamit minden nap magáért, a közösségért, a jövőért. VALAMIÉRT, ne VALAMI ELLEN! Minden ami pusztán arról szól hogy kit gyűlölünk, valaki, valakik ellen szól csak mélyíti a problémát!
- hogy a civilségben hatalmas erő van. Legyen több a civilség hazánkban, mint néhány okostóni módszere hogy lehúzzon uniós és hazai forrásokat!
- hogy mindannyian itt, és együtt élünk, és végletesen megosztottak minket! Ennek véget kell vetni, nem címkékkel, hanem értelmes párbeszéddel tudunk felülkerekedni ezen a retteneten. Azért mert nem értünk egyet pár dologban, még nem jelenti azt hogy ellenségek vagyunk, egy nemzethez tartozunk.
- hogy a jelenlegi politikai folyamatosan alakítja a történelmet, a múltat és a közelmúltat, és ezzel fokozza a szembenállást, az érzelmi bevonódást. Fontos a múlt, és a közös értékek tisztelete, de itt lenne az idő a jövőre koncentrálni.
- egyöntetűen elfogadni, hogy a kirekesztés, a gyűlölködés, az ellenségkeresés, az állandó harci állapot, csak egy egyszerű technika hogy a folyamatos és mindenkori kormányok a saját sikertelenségüket palástolják
- végül pedig egyszer és mindenkorra megértetni, hogy a képviselők ÉRTÜNK VANNAK! Képviselnek minket, felelősséggel tartoznak.
Én már ma elkezdem! Te?

4 komment

Címkék: politika náci összefogás komcsi megosztottság szolidaritás kooperáció tanult tehetetlenség lokális árkok lberális

2012.03.22.
17:11

Írta: Legelő Őse

Ki akar minket gyarmatosítani? Orbán.

        Orbán Viktor ünnepi(?) beszédében többször is elhangzott a mondat, mely  lassan és biztosan beépül a közbeszédbe: „Nem leszünk gyarmat!” Ha lenne vita Magyarországon, vagy Orbán hajlandó lenne nem előkészített módon is szerepelni a médiában, bizonyára megkérdeznék tőle, hogy ez pontosan mit is jelent? Értjük a célját, megszólítani a szélsőjobboldal szavazóit is, illetve sajátos módon edukálni a saját tábort, hogy bizony nem mi hibázunk, hanem a minket körülvevő világ fordult ellenünk, harcolnunk kell. Pedig ha konkretizálnánk, hogy pontosan mit is ért ez alatt a mondat alatt, azt hiszem kényelmetlenül feszengene. Pontosan úgy, mint azok a képviselők, akiktől meg is szokták kérdezni egy-egy beszéde után, hogy akkor most hogy is értette a vezér mindezt? Erre számos jó, de szomorú példát találhatunk a HVG és index videói között.

       Nézzük tehát, pontosabban. Azt állítja a miniszterelnökünk, hogy egyes nemzetek gyarmatosítani akarnak minket. Ebben az esetben számos nemzetközi szerződés véd minket, tagjai vagyunk a NATO-nak, ENSZ-nek stb., talán jelezni kellene, hogy ha már ennyi pénzt költöttünk a tagságunkra, most tessék minket megvédeni. Hogy ez nem fegyveres támadás? Nem baj, hiszen például az Észak-atlanti szerződés tartalmazza, hogy „a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében.” Itt akkor most kérjünk politikai segítséget, hiszen gyarmatosítani akarnak minket! Mi is a gyarmat? „A gyarmat valamely állam fennhatósága alatt álló terület. A gyarmat közigazgatásának legfelsőbb szintjét a gyarmatosító ország ellenőrzi, és nincs saját nemzetközi képviselete.” Ha jól értjük az üzenetet, akkor most arról van szó, hogy az EU, aki önmagában nem egy ország, hanem egy 27 tagállamból álló gazdasági és politikai unió, és úgy tűnik Orbán kommunikációja szerint most szemet vetett hazánkra!

         A logikát segítségül hívva vizsgálódjunk; nézzük, mit üzen ezzel a szavazóinak a miniszterelnök. Az EU tehát arra törekszik, hogy fennhatósága alá kerüljünk. Nos, ez már megtörtént. A szerződéseket aláírtuk, tagjai vagyunk az EU-nak. Ennek vannak keretei, és ezek bizony érintik a közigazgatásunkat, a gazdasági döntéseinket, jogalkotásunkat stb. De fontos kiemelni, hogy ennek előre meghatározott keretei vannak. Ezek a keretek az elmúlt időszakban jelentősen nem változtak, és ezek a magyar kormány számára egyértelműek, elérhetőek, és megismerhetőek voltak. Ami változott, az a magyar kormány törvénykezési gyakorlata, jellege, irányvonala mely mostanában sok esetben alapvető EU normákkal sem egyezik. Először politikai úton, a diplomácia nyelvén küldtek figyelmeztetést hazánknak. A logika már itt megszakad, hiszen ekkor a kormány és a miniszterelnök nemtelen, hazánkat, a magyarokat ért támadásokról kezdett beszélni. A diplomácia tehát kudarcot vallott. A következő lépés, - ez történik most – a vizsgálatok és kilátásba helyezett szankciók idején a kormány kettős beszédet folytat. Egyrészt azt állítja az EU felé, hogy együttműködünk, másrészt azt állítja hazafelé, hogy „Gyarmatosítanak minket!” Azok a szavazók, akik ritkán és nem körültekintően tájékozódnak, könnyen levonhatják a következtetést: először megtámadtak minket, most pedig egyenesen gyarmatosítani akarnak minket, ha csak nem teszünk valamit ellene! De itt jön ismét egy logikai bukfenc! Ne legyen kétségünk, a kormány valóban sok mindenben együtt fog működni az ET-al, és mivel sokáig nem tudja finanszírozni magát pusztán a piacokról országunk, így az IMF hitelért cserébe elkerülve a teljes lecsúszást, további engedményeket fogunk hozni. Akkor mit fog mondani a szavazóknak a miniszterelnök? Hogy lenyomtak miket? Vagy mostantól gyarmat lettünk? Ezt tényleg nem értem! Pusztán arról van szó, hogy kiszámíthatatlan és stratégia nélküli gazdaságpolitika mellett ez a kormány a kontinensen, egyedülálló módon él vissza a szintén közel egyedülálló kétharmados többségével. Nem véletlenül olvassák megdöbbenve a diplomaták az Áderi mondatokat Szájer feleségével kapcsolatban, hiszen nem az a baj Handó Tündével hogy nő! Az is maximum csak aggályos hogy a férje írta az új alkotmány jelentős részét, nem is beszélve arról, hogy a miniszterelnöknek és családjának jó barátja. Ez mind hagyján. A baj az, hogy nincs még egy olyan ország ahol egyetlen döntéshozó kezében ennyi hatalom összpontosulna. Azzal van a baj, - és ekkor már az előbb említett két másik csupán aggályos dolog is masszív problémává változik – hogy nem egy bizottság, hanem egy személy nevezi ki a bírákat! Ez csak egy példa, de jól jellemzi, milyen jellegűek azok a problémák, melyekért idejárnak az ET vizsgálódó tagjai.

Eddig is tisztán látszott, hogy ez a típusú harcos politizálás az ellenkező hatást váltja ki. Jelenleg konkrétan azokban az ügyekben sem tudunk lobbizni saját érdekeinkért, amelyeknél magunk mellé tudtuk volna állítani más országok képviselőit. Az EU-ban nem működik a karaktergyilkosság. Nem lehet így legyőzni, hiszen nem is harcol ellenünk, nem is értik, hogy a mi kormányunk mi ellen harcol igazából, milyen csatát akar megnyerni? Az EU nem Gyurcsány, és nem is az MSZP. Nem lehet ilyen módon lebontani. Csak annyit érnek el vele, hogy a hazai szavazók egy részét szkeptikussá teszik az EU valódi céljaival szemben, pusztán aktuálpolitikai érdekből, saját hibáikat leplezendő. Azt lehet elérni, hogy lesznek emberek, akik valóban elhiszik; minket gyarmatosítani akarnak, nem pedig elérni, hogy gazdaságpolitikánk kiszámítható és hiteles legyen, valamint hogy a hatalom bebetonozása érdekében még kétharmaddal sem választhatnak meg senkit 9 évre ekkora túl hatalommal a kézben úgy, hogy szinte senkinek sem tartozik elszámolással. Ilyen problémák vannak valójában! Nem az országot, nem minket támadnak, hanem a kormány intézkedéseit! Ha lenne egyeztetés, lenne vita, még akkor sem mondhatnánk azt, hogy magát a nemzetet támadja bárki is. Miért? Mert értelmezhetetlen maga a támadás szó is!

Felháborító úgy csinálni, mintha most lepődnénk meg, létezik lobbi. (Főleg a Fidesz részéről lenne furcsa...) Mintha most vennénk észre hogy a bankok, gazdasági társaságok profitért dolgoznak. Mintha a Fidesz leplezte volna le ezt az egész összeesküvést, beleértve azt is, hogy az EU-ban szintén kőkemény politizálás megy. Megértem hogy fura, és szokatlan ez a fajta érdekérvényesítési mód a Fidesz, és miniszterelnöke számára, aki bevallottan a puskaporos levegőben érzi elemében magát. De nincs más út! Lobbizni, érvelni, vitatkozni kell. Kiállni az érdekeinkért. Kiszámítható és értékelhető gazdaságpolitikát csinálni, és a jogalkotási paradoxonokat a katonai junták számára meghagyni. Ennek van értelme. Különben nem mások gyarmatosítanak minket, hanem Orbán Viktor gyarmatosítja szavazói gondolatait, sajátos téveszmékkel.

22 komment · 1 trackback

Címkék: orbán fidesz eu viktor et lobbi gyarmat

2012.02.28.
18:19

Írta: Legelő Őse

Napi kérdés rovat: Miért nem engedtek leszállni?

Régóta foglalkoztat ez a kínzó kérdés. Azért aludni tudok, és bár vissza tudom tartani a röhögést, amikor szembesülök vele, igazából együtt lehet vele élni. Mégis minden egyes alkalommal megdöbbent, hogy tíz esetből legalább hatban, ha éppen el szeretném hagyni a tömegközlekedési járművet, a felszállók ezt oly módon akadályozzák, hogy elém állnak, és/vagy bambán a szemembe is néznek. (vagy csak le maguk elé) Várakoznak. Arra hogy fel tudjanak szállni, még akkor is, ha tétlen várakozásukkal sajátjukat hosszabbítják meg, hiszen amíg én nem tudok leszállni, addig ők nem tudnak fel. Így tovább.

Mi okozza ezt? Mintha ezernyi alzheimeres tanulna újra járni, és az élet, együttműködés csínját-bínját. Miért teszik újra és újra ezt az emberek? Miért nem képesek megérteni, megfigyelni, szocializálni magukat? Nem elég hogy a fel és leszállás sokkal hosszabb, de így mindenki óhatatlanul hozzáér a másikhoz, összetorlódnak stb.

Megfigyelésem szerint mintha a jobb helyekért menne a harc. De hol lehetnek a gyökerek? Mintha azok, akik előbb szállnak be, jobb helyzetben lennének? Például, előbb találnak ülőhelyet?

Végeztem ezért egy kis megfigyelést, ma 4-6-os villamossal, metróval átszállással, busszal utaztam, majd ugyanezt visszafelé A 4-6-os villamoson egy ajtónál egyszerre – az általam vizsgált időpontban – átlagosan 6-7 ember akart fel, és legtöbb esetben közel ugyanennyi leszállni. Összesen 6 megállót mentem, és négy ajtót tudtam egyszerre megfigyelni. A metró esetében szintén 4 ajtót tudtam figyelni, és a két vonalon összesen 10 állomást utaztam, de itt a ki és beszállók átlaga csak 4-5 volt, míg a busznál csak két ajtót figyeltem, de azokat 16 megállón keresztül, végállomástól-végállomásig. Itt az átlag 3 fő ajtónként. A megfigyeléseket oda-vissza végeztem. Hozzávetőleg 880 ember felszállási szokásait volt szerencsém megvizsgálni. Ezek alapján az alábbi megállapításokra jutottam:

·        A vizsgált felszállási események több mint felénél, 62%-ban nem engedték rendesen el a leszállókat, a jármű ajtaja mellet várakozva.

·        Abban az esetben, ha egy eseményen belül egy utas az ajtó elé állt, nehezítve a leszállást, akkor több mint 80%-ban a többiek is alkalmazkodtak ehhez, és ők is fokozták az őrületet.

·    A nem helyet engedő felszállók 90%-a még akkor sem foglalt ülőhelyet, ha egynél több szabad hely volt elérhető járművön felszállásuk után.

Összegezve, számomra értelmezhetetlen hogy mi a hozzáadott értéke ennek a mindennapos frusztrációt okozó viselkedésnek. Talán az érintés hiánya hozza ki ezt az emberekből? Valami vírus vette át a hatalmat felettünk, és titokban befolyásolva szokásinkat biztosítja átjutását más gazdatestekbe? Ha vannak ötletek, csak bátran!

5 komment

Címkék: bkv felmérés kérdés napi rovat utasok leszállás

2012.02.22.
19:57

Írta: Legelő Őse

Vita nélkül nincs demokrácia!


A mai politikai élet, közbeszéd, - a társadalomra gyakorolt hatásában meglehetősen káros - deficitje, hogy ellenfeleiktől nem érvekkel, tényekkel, vitával, ideológiák ütköztetésével különböztetik meg magukat a szereplők, hanem a másik ellehetetlenítése, lejáratása, megsemmisítése a cél. Nincsenek olyan társadalmi minimumok, melyekben a politikai szereplők egyetértenek, melyekre lehet építkezni.

Nem tudnak megfogalmazni egy olyan közös platformot, melyről kiindulva lehetséges bemutatni, hogy melyek azok a különbségek, értékek, amelyek mentén valós üzeneteket fogalmaznának meg a szavazóiknak.

Ilyen társadalmi minimumok lehetnek a nemzettudat, a kisebbségek, a szegénység, másság megítélése, a történelmi múltunk feldolgozásának fontossága, az ország jövőjével kapcsolatos víziók, a szélsőségek kezelése stb. Olyan értékek továbbá, melyek fontosak egy egészséges társadalom működéséhez; felelősségvállalás, etikai és erkölcsi kérdések, a párbeszéd és vita fontossága, a másik véleményének meghallgatása stb. A magyar politikai viszonyok rendeződéséhez fenti minimumok beemelése a köztudatba véleményem szerint elengedhetetlenül fontos.

A civilek jelenlegi mozgolódása szerintem nagyon értékes ebből a szempontból. Ha ezek folyamatok azonban hamar aktuálpolitikai adok-kapokba torkollanak, valamint ezt a platformot is erősen erodálni kezdi a hazai viszonyokra oly jellemző polarizáltság, akkor egy nagyon fontos lehetőséget veszítünk el. Mégpedig azt a lehetőséget, hogy kiköveteljük az elittől a fenti minimumokról való egyértelmű állásfoglalást, és hogy a politika újra a vitáról, értékek, érdekek, vélemények ütköztetéséről, a sokszínűségről, a valódi képviseletről szólhasson, nem beszélve a szakmaiságról, a háttértanulmányokról, elemzésekről. Jelenleg sem a kormányban, sem az ellenzékben nem észlelhető ilyen igény. Néha a pillanatnyi kommunikációban jelen van (nyomokban mogyorót tartalmaz), de sajnos valódi cselekvési terv nélkül.

Véleményem szerint pedig hatalmas szükség lenne nyilvános, valódi vitákra a parlamentben, bizottságokban, a médiában, egyetemeken, minden létező helyen. Hatalmas szükség lenne szektoronként olyan független szakmai szervezetekre, melyek kutatnak, tanulmányokat gyártanak, értékelnek, elemeznek. Egy olyan kormányra, mely ezeket hajlandó értékelni, és ha kell megvitatni. Végül pedig szükség van a civilekre, akik hallatják a hangjukat, és nyugodtan, nyíltan vállalják véleményüket, képviselve az őket támogató szavazókat. Sokakkal ellentétben az a véleményem, hogy a sokszínűség az egyik olyan fék és ellensúly, mely segít egészséges demokráciát működtetni. Elemi érdekünk hogy olyan törvényekkel szabályozzuk hétköznapjainkat, melyek mögött hosszú távú stratégia áll, és melyeket gondos előkészítés, valódi társadalmi vita előz meg. A sokszínűség segít, hogy egy-egy problémát a lehető legtöbb oldalról lehessen elemezni, megközelíteni. Így biztosítja a mindenkori kormány számára, hogy nagyobb társadalmi elfogadottsága legyen egy-egy döntésének. Érdekek mindig sérülnek, de ha ezeket az érdeksérelmeket nem vitatják meg, nem ventilálja ki magából a társadalom, akkor pont oda jutunk, ahol éppen ma is tartunk.

A mai kormány elemi érdeke hogy a jelenlegi magatartás helyett újra visszahozza a vitát, az egyeztetéseket, és felhagyjon azzal a cinikus hozzáállással, melynek eredményeképpen a szakadékok tovább mélyülnek a társadalomban. Nagy a felelősség, a változásoknak idő kell. Ideje lenne elkezdeni!

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika vita közbeszéd társadalom demokrácia deficit minimumok

2012.02.21.
11:22

Írta: Legelő Őse

Lényegtelen?

 

 

 

„Az is nyilvánvaló, hogy legyen bármilyen kimenetele ennek az ügynek, az nem Schmitt Pálról szól, még csak véletlenül sem szól Schmitt Pál tudományos teljesítményéről, az ennek a kormányzó erőnek a lejáratására irányuló szándékról szól" - nyilatkozta Kövér László. A házelnök szerint tehát nincs értelme levonni következtetéseket a vizsgálat eredményéből, hiszen az egész csak egy egyszerű lejáratás. Persze hogy az. Neki tudnia kell, hogyan működik a politika. 

Ezzel az időhúzással most éppen formálják a szavazóik gondolatait, csökkentik belső feszültségüket. A Fidesz médiagépezete folyamatosan okádja magából hogy ez az egész csak hazugság, és védi a védhetetlent:  "Schmitt Pál dolgozatából összesen két példány létezett. A Demokrata úgy tudja, az egyik Schmitt Pál brüsszeli irodájából tűnt el, még EP-képviselő korában. A másik a Testnevelési Egyetem könyvtárának raktárában volt... A Demokrata azon véleményének ad hangot, hogy nem Schmitt Pál húsz éve írt, szakmailag, jogilag és morálisan is vitathatatlan dolgozatát kellene vizsgálgatni, hanem a hvg.hu és a többi internetes portál eljárását. (...) A jelek szerint ugyanis valaki valóban lopott. És nem az elnök volt az."  A cikk címe a demokratában: "Tarts ki, Elnök úr!"

Ebben a HVG videóban azért egy – két dolog egyértelművé válik. A köztársasági elnökünk bujkál. Ez önmagában annyira kínos, hogy még ide leírni is kellemetlen. Az is látszik, hogy ez az ügy az egész pártnak nagyon kellemetlen. Főként azért, mert nem igazán tudnak mit mondani. Érzik, hogy bármilyen állásfoglalás konkrét hitelvesztéssel jár. Sőt idegesek is, hiszen nem nekik kellene válaszolniuk, hanem az elnöknek kellett volna kiállni mindenki elé egy igazi sajtótájékoztatón ahol kérdezni is lehet, és mind a két váddal szembenézni. De Pál nem teszi meg ezt az etikailag, erkölcsileg elvárható minimumot. Sőt, a kormány egyik prominens alakja úgy nyilatkozik, hogy akár csalt akár nem, ez úgy is csak lejáratás. Akkor tehát nem számít? Hatalmas felelőssége a mindenkori politikai elitnek hogy a társadalom irányában milyen etikai és erkölcsi hozzáállást közvetít. hogy a felelősségvállalás az egy fontos érték. Pont ezért tudta ez a kormány leváltani az előzőt, ezért kapott ennyi szavazatot. Erre mindezt arcul köpve inkább védik a védhetetlent? Elszomorító.    

 

Szólj hozzá!

Címkék: videó pokorni plágium hvg elnök kövér doktor lászló pál köztársasági

2012.02.17.
19:34

Írta: Legelő Őse

Orbán beengedne minket az EU-ba?

 

Vajon ha hat éve megkérdeztük volna Orbán Viktort hogy mi a véleménye egy olyan ország EU tagságáról, ahol kilenc évre választanak médiatanács elnököt, egy olyan tanácsnak az élére, amelynek egyetlen ellenzéki tagja sincs?

Mit gondol arról az országról, amelyik pár hónap alatt alkotmányoz, postán kiküldött kérdőívekre alapozott néptámogatásra hivatkozva, egy olyan alaptörvényt létrehozva, mely egyetlen oldal szájíze szerint készült, tele olyasmivel, aminek nem az alkotmányban a helye (adózás, nyugdíj, vallás stb.)?

Támogatná-e azt az országot, melyben a miniszterelnök egy személyben hoz döntéseket és nevez ki felelősöket a kultúrában (pl.: az Operaház) és személyesen dönt saját lakóközössége sporttámogatásáról komoly összegeket elköltve?

Hogy érezné magát, ha olyan elnököt kellene köszöntenie az EU-ban, aki több éve semmilyen nyilvános vitát nem vállal, és előre meghatározza kinek ad interjút?

Támogatná, ha olyan ország kerülne az EU-ba, akik más szöveget küldenek a bizottság elé, mint amelyet a törvénybe kívánnak emelni?

Vajon tetszene neki az a fajta hatalomgyakorlás, melyben a kritikus arcokat kiretusálják, nem mutatják, vagy éppen minden gyülekezési helyet előre két évre lefoglalnak?

Mit szólna egy olyan törvényalkotási gyakorlathoz, mely alapvetően képviselői indítványokra alapoz (néha visszamenőleges hatállyal), és a szavazások előtt sok oldal, a törvényt alapvetően érintő módosító kerül a szövegbe? Azonban alapvető elvárás hogy azt megszavazzák azok a választott képviselők, aki a pontos szöveget sem ismerhetik meg a fentiek miatt? Mindezt úgy, hogy e törvények mögül mindenféle hatástanulmányok, társadalmi viták, egyeztetések, és hosszú távú stratégiák hiányoznak?

Nem találná aggályosnak, ha ebben az országban a bírákat egy testület helyett egyetlen ember nevezné ki, aki történetesen a miniszterelnök közvetlen baráti körébe tartozik?

Hogy fogadna egy olyan miniszterelnököt, aki nyilvánvaló kormányzati hibák ellenére sem képes következtetéseket levonni, és csak azért a rossz úton halad tovább, hogy saját renoméját megőrizze, miközben először szakértők, bizottságok később a sajtó, majd szinte a fél világ kritikákat fogalmaz meg? Mindezt valamiféle sajátos szabadságharcként állítja be, ezzel elindítva olyan káros folyamatokat a társadalomban, melyek sok-sok év alatt fognak csak rendeződni? 

 

Szólj hozzá!

Címkék: orbán eu bizottság viktor törvény kérdés törvénykezés